A háztető ki van téve az időjárás viszontagságainak, így az esőnek, a szélnek, az erős napsugárzásnak, a hónak a fagynak és a jégesőnek. A viharban a tetőre zúduló, illetve ott feltorlódó levelek, ágak és más tárgyak szintén megterhelik a tetőt. Ezért megépítésénél különös gonddal kell eljárnunk, ha valóban biztonságban szeretnénk érezni magunkat otthonunkban. A téli időjárás sajátos körülményeire a tervezéskor különös figyelmet kell fordítanunk. Ilyenkor ugyanis tartósan alacsony, 0 fok alatti hőmérsékletre, az olvadás-fagyás ismétlődésére és akár nagy mennyiségű csapadékra, főként hóra kell számítanunk. Úgy kell megépítenünk a tetőt, hogy ne alakulhassanak ki rajta hótorlaszok, hiszen ezek megterhelik a szerkezetet, a mögötte felgyülemlő olvadékvíz pedig beázást okozhat. A hóréteg jelentős terhelést okoz a tetőn, ennek mértéke annak hajlásszögétől, illetve a tengerszint feletti magasságtól függ. Pontos értékét az MSZ 15 021/1 szerint számíthatjuk ki.
A hóréteg megcsúszásának megakadályozása is fontos, hiszen a tetőről lezuhanó hó akár balesetet is okozhat. Az ereszen képződő jégcsapok jókora méretűre növekedve, majd olvadáskor lehullva szintén balesetveszélyesek lehetnek. Rosszul szigetelt, beépített tető esetén a fűtött lakótér felől érkező, felszálló meleg levegő megolvasztja a havat a tetőn, az víz formájában lefolyik, a kinti mínuszok miatt pedig az eresz szélén megjelenő vízcseppek megfagynak. Az így keletkező jégcsapok akár hatalmasra is hízhatnak. A hó lezuhanása ellen is védekeznünk kell, különböző hófogó elemek elhelyezésével. Ennek szabályozását a 253/1997-es kormányrendelet tartalmazza. E szerint a 25 és 75 fok közötti hajlásszögű tetőket hófogósorral kell ellátni, amennyiben az eresz élvonala közlekedésre szolgáló terület fölé nyúlik, illetve magassága meghaladja a 6 métert. A 10 méternél hosszabb esésvonalú tetőkre pedig több hófogósort kell felszerelni egymás fölé. A hó megcsúszását hófogó cserepekkel, fém hófogókkal és hófogórács-rendszerrel akadályozhatjuk meg.
Elterjedt gyakorlat, hogy mindössze az eresznél helyeznek el fém hófogókat több sorban, azonban ez a biztonság szempontjából nem elegendő
A hófogócserepeket és a fém hófogókat egyenletesen kell elhelyezni a tetőn, hogy az egész felületen rögzíthessék a havat, így az ne zuhanjon le nagy tömegekben, illetve lassan olvadjon el. A szükséges hófogóelemek számát a hóteher alapértékének, illetve a tető hajlásszögének ismeretében állapíthatjuk meg. Általában négyzetméterenként 2-3 darabra van szükség. Elterjedt gyakorlat, hogy mindössze az eresznél helyeznek el fém hófogókat több sorban, azonban ez a biztonság szempontjából nem elegendő. Az összefüggő hótömeg felaprózására szolgáló hófogórács-rendszert az eresz fölé kell felszerelni, hogy megakadályozhassuk a hó nagy tömegben való lezúdulását. A hófogórácstartó elemeket egy utólagosan felszerelt pallóhoz kell rögzíteni 80 centiméterenként, ezekre kerülnek az összekötő elemek, illetve maga a 1,5-2 méter hosszú hófogórács. Magastetők esetében a hatékony hófogás érdekében a különböző hófogó eszközöket együttesen kell alkalmazni.
