A ’80-as évekig nem volt itthon nagy divatja a tetőtér szigetelésének, hiszen összességében nem igazán volt rá szükség. Az 1973-as olajrobbanás után hirtelen nőni kezdtek az energiaárak, így az ingatlantulajdonosoknak már fontossá vált, hogy az épület megőrizze a hőt.
Akkoriban a családi házak padlásterét a ház körüli limlomok tárolására használták elsősorban, vidéken pedig még a termények is helyet kaptak a tetőtérben. A tetőtereket gyakran még ma is ezekre használják, bár már egyre kevésbé elterjedt az ilyen felhasználási mód.
Mivel az említett időszakban aránylag olcsón lehetett telekhez jutni, az oldalirányban való építkezés nem okozott gondot – egyszerűen akkoriban nem voltak rászorulva az emberek arra, „felfelé” építkezzenek. A földszinten maradni egyébként is kényelmesebb volt.
Építkezni többnyire még mindig lenne hely, telek is van, azonban az elmúlt években gyorsan kezdtek emelkedni a telek- és ingatlanárak. Emiatt – és az említett dráguló energia miatt – egyre praktikusabbnak tűnt egy jól szigetelt tetőteret lakószobává, lakószintté alakítani.
Összességében tehát a technológia és az építőipar fejlődésével – és a változó igényekkel – indokolttá vált a tetőterek beépítése, így a szigetelésre is egyre nagyobb szükség lett az épületek e pontján. Míg korábban csak bitumenes lemezeket és ilyen-olyan fóliákat használtak, ma már párazáró- és áteresztő fóliák is használhatók erre a célra. Nyugat-Európában már az ’50-es évektől használtak fel különféle polisztirol-szigetelőanyagokat, nálunk nem volt jellemző ezek alkalmazása. Aztán, az említett ’73-as olajár-robbanás meghozta a fejlődést ezen a területen is.
A tetőtéri szigetelés rétegrendje – így csinálja a szakember
Érdemes áttekinteni a szigetelési munka megkezdése előtt – még laikusként is – hogy mire költjük a pénzünket, hogyan fog összeállni a kész munka, mivel bízzuk meg az erre szakosodott mestert.
Bármilyen szigetelőanyagot is választ, egy dolgot tartson szem előtt: a tetőtér szigetelőanyagainak sorrendje rendkívül fontos. Ha jó a sorrendben kerülnek fel a minőségi anyagokból álló rétegek, a konstrukció sokkal hatékonyabban tartja bent az épületben a hőt, és a nedvesség sem fog kárt tenni az ingatlanban.
Mire figyeljünk tehát?
- A szigetelőanyagok páraáteresztő képességének a lakótér felől a kültér felé kell növekednie.
- A szigetelőanyag alá párazáró, fölé pedig páraáteresztő fóliát kell elhelyezni.
- A lakótér felőli oldalon gipszkartonnal, lambériával lehet dolgozni, ki kell alakítani mennyezetet vagy álmennyezetet.
- Valamennyi pára minden lakásban keletkezik, ezért el kell helyezni a párazáró fóliát, amely a felszálló párától védi a szigetelőt. Mivel az átnedvesedett szigetelőanyag elveszíti szigetelő képességét, ez a lépés elkerülhetetlen.
- A szarufák közé szigetelőanyagot helyeznek fel. A szarufák hőhíd hatása jelentősen csökkenthető, ha alattuk és/vagy felettük kiegészítő szigetelést használnak.
- A szigetelőanyag külső oldalára, páraáteresztő fóliát kell elhelyezni. Ennek segítségével a szigetelőanyagba esetlegesen bekerülő kisebb nedvesség elpárolog, mégis megmarad az anyag hőszigetelő képessége. Ez azért lehet fontos, mert a tetőfedés résein valamennyi nedvesség bejuthat, és az általa okozott károktól így mentesül a szigetelés, ezáltal pedig a teljes tetőtér.
- A páraáteresztő fólia és a tetőfedő anyag közötti légrés kialakítása is fontos. Ez biztosítja a cserepek alá bejutó csapadék kiszáradását, illetve nyáron a tető hűtését.
A következő részben azt járjuk körbe, hogy milyen szigetelőanyagok közül érdemes válogatni, ha a tetőtér beépítése mellett döntesz.
